A közmondás (lat.: proverbium) rövid, velős és gyakran használt kijelentés, amely alapigazságot vagy a gyakorlati szempontból észlelt igazság érvényesülését fejezi ki. Tömör, emlékezetes kifejezés, amely fontos tapasztalati tényt, sokak szerint megélt igazságot hordoz.

Az egyik fontos magyar szakkönyv szerkesztőjének megfogalmazásában:

„A közmondás rövid és velős, könnyen érthető mondás, mely közönségesen a mindennapi élet valamely tapasztalati vagy gyakorlati szabályát, erkölcsi elveket, vagy bölcselmi szabályokat tartalmaz, mely a nép ajkáról szállván el, az irodalomban is megtartja népies formáját. Más szóval: a közmondások oly szólásmódok, melyek a józan ész alapigazságait, az apák tapasztalatait a népnél örökölt formában, velős szavakban adják át az utókor fiainak, s így szájról szájra élnek és közkeletnek örvendenek. Tehát a közmondás valamely általános tapasztalaton alapuló igazságnak rövid alakban való kifejezése és mintegy leszűrődése azon ősrégi tapasztalatoknak, melyek évszázadokon keresztül a gyakorlati életben megdönthetetlen igazságnak bizonyultak be.” (Részlet Sirisaka Andor: a Magyar közmondások könyve elé írt tanulmányából)

A közmondásoknak a nem írásbeliséggel és nem az intézményes tudományokkal dominált kultúrákban volt nagy jelentőségük, gyakori beszédfordulatként mindennapos volt a használatuk. Sajnos a tudományos összegyűjtésük sem segített a megőrzésükben és használatban tartásukban, mivel a gyűjtemények legtöbbször vagy a közmondás kezdőszava vagy a bennük előforduló szavak betűrendje szerint vannak összeállítva, és nem úgy, ahogy az ember megjegyzi vagy megtanulja őket, a használati kontextus vagy a használatra kínálkozó megfelelő alkalom szerint csoportosítva.

A közmondások fennmaradását az segítette elő, hogy viszonylag függetlenek a kontextustól, azaz igen sokféle helyzetben kerülhetnek elő, sokféle alkalom hívhatja őket életre. Mára inkább stiláris színező szerepüknek, mintsem gondolati tartalmuknak van jelentősége, mivel a tudományoknak kialakult saját lingója, amely a hétköznapi életet leíró szókincset, így a közmondások nyelvét is kiszorította. Ezért a számos újonnan megjelentetett közmondásgyűjtemény mégsem tud eleven erővel hatni, továbbá a közmondások túlzott, gyakori használata modorosságnak és provincializmusnak számít.

Alfajai a maxima (bölcseség, aforizma), a parabola (tanmese), és a hasonlat. Az így használt pl. héber mashal szónak széles körű a jelentése „az olyan mint”, a „parabola” szótőből ered.

Különbség a szólásoktól

Bár nagyon gyakran együtt emlegetjük a két fogalmat ("szólások, közmondások"), nem ugyanazt jelentik. Míg a közmondás egy bölcsességet, gondolatot fogalmaz meg furmányos módon, addig a szólások nem hordoznak tanító tartalmat magukban, egyszerűen valakiről vagy valamiről állítanak valamit, általában nem szó szerint megfogalmazva.

Forrás: A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából